Az úgynevezett közlekedési lámpa rendszer egy könnyen értelmezhető jelölés az élelmiszerek tápanyag-összetételének a feltüntetésére.

A színkódok a zsír, a telített zsírsavak, a cukor és a nátrium mennyiségét jelzik az adott élelmiszer 100 grammjára, illetve egy adagjára vonatkozóan (amennyiben az adag meghaladja a 100 grammot). A fogyasztó az élelmiszer egy adagjában jelenlévő tápanyagok (grammban kifejezett) mennyiségét is láthatja. A kalóriatartalom bizonyos esetekben színkódolt, más esetekben viszont nem.

  • Piros: magas zsír-, telített zsírsav-, cukor- és nátriumtartalom
  • Sárga: közepes zsír-, telített zsírsav-, cukor- és nátriumtartalom
  • Zöld: alacsony zsír-, telített zsírsav-, cukor- és nátriumtartalom

A fogyasztóvédelmi szervezetek évek óta kampányolnak ezért a jelölési rendszerért, hiszen a közlekedési lámpákról ismert színek alkalmazásával, egy pillantással felmérhető, hogy adott tápanyagból megfelelő, még megengedhető vagy túl sok van-e egy termékben. Az Európai Unió a szakértők kérése ellenére sem tette kötelezővé ezt a rendszert, a brit TESCO viszont már bejelentette, hogy átáll a színekkel történő jelölésre a sajátmárkás termékei esetében. A brit diszkontlánc bejelentését az Aldi és a Lidl brit leányvállalatai is követték, így a brit piac legjelentősebb szereplői közül már három áruházlánc vezeti be a rendszert.

A döntés nemzetközi szinten is jelentős lehet, mivel az említett konszernek fokozatosan terjesztik ki tevékenységi körüket új országokba, ahol valószínűleg szintén megjelennek majd a jelölő színek a csomagolásokon.

 

Forrás: European Food Information Council (EUFIC)

A sztívia egy növényi eredetű természetes édesítőszer, amely kétszázszor édesebb a kristálycukornál, de energiamentes. A szítvia növény (más néven jázminpakóca) az őszirózsafélék családjában tartozik, és Paraguayból származik. Dél-Amerikában már évszázadok óta használják édesítésre, az Európai Unió 2011. decemberében engedélyezte élelmiszeripari felhasználását.

A sztíviát intenzív édes íze alkalmassá teszi alacsony szénhidrát bevitelű étrendekben édesítésre. Főzésre is alkalmas, mert hatóanyaga nem bomlik le a melegítéstől.

A tudatos táplálkozás részeként a sztíviát egyre több termékben, így üdítőitalokban használják édesítésre, megfelelve így a népegészségügyi termékadóról szóló rendeletben megfogalmazott egészségügyi célkitűzéseknek.

A sztíviának az édesítésen kívül számos gyógyító hatása is van. Fogyasztása esetén nem jelentkezik fogszuvasodás. Normalizálja az anyagcserét, csökkenti a vér koleszterin szintjét. Serkenti az inzulintermelést, a vizelet kiválasztási rendszer működését, stabilizálja a vérnyomást. A vércukorszintre nincs hatása, sőt, még kissé növeli a glükóz toleranciát, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. Hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza, szájfertőzés esetén.

A guarani indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták sebek gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Bőrregeneráló hatása miatt alkalmazzák bőrbetegségek kezelésére is.

A sztívia növény Magyarországon is termeszthető tavasztól késő őszig szabadban, vagy ablak között napfényes helyen, télre viszont fagymentes helyre kell vinni.

Forrás: Wikipédia

A népegészségügyi termékadót (NETA) az egészséges táplálkozás előmozdítása, valamint az egészségügyi szolgáltatások, különösen a népegészségügyi programok finanszírozásának javítása érdekében létesítette az Országgyűlés. 

Adóköteles terméknek minősülnek – az alkoholmentes italok közül –

  • az üdítőitalok, vagyis a különböző szörpök, valamint a legalább 25 % gyümölcs, illetve zöldséghányadot tartalmazó sűrítmények, koncentrátumok, szörpök, nektárok, gyümölcslevek és zöldséglevek, ha hozzáadott cukrot tartalmaznak és cukortartalmuk meghaladja a 8 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget, illetve
  • az energiaitalok, ha metil-xantint, illetve taurint tartalmaznak, feltéve, ha metil-xantin tartalmuk meghaladja az 1 milligramm metil-xantin/100 milliliter mennyiséget, vagy taurintartalmuk meghaladja a 100 milligramm/10 milliliter mennyiséget

Az adót az adóköteles terméket belföldön első alkalommal értékesítőnek kell megfizetni.

Az adó fizetésének szabályait a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. módosított törvény tartalmazza.

A csomagolási termékdíjat abból a célból fizetik az élelmiszer előállítók, hogy a termékeik csomagolásából képződött csomagolási hulladék kezeléséhez pénzügyi forrást teremtsenek, elősegítve így az európai uniós és a hazai környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási előírások teljesítését.

Az eltelt közel 20 év alatt sokféle formában kerültek meghatározásra a termékdíj fizetés szabályai. 2005. évtől az italok csomagoló anyagai különleges elbírálás alá esnek. Az un kereskedelmi csomagoló anyag, majd 2012. évtől kereskedelmi csomagolószer termékdíj tétele lényegesen nagyobb, mint az egyéb csomagoló szereké.

2012. évtől a csomagolás termékkör helyett a csomagolóeszköz és az egyéb csomagolószer válik termékdíj köteles termékké. A kötelezettek a csomagolószer gyártói, forgalmazói. A termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozót, vagy első saját célú felhasználót érinti. Az újrahasználható csomagolószer után nem keletkezik termékdíj-kötelezettség.

A termékdíj-kötelezettséget a kötelezettől szerződés alapján átvállalhatja a csomagolóanyagot csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő. Átvállalás esetén a termékdíj-kötelezettség az átvállaló által belföldi forgalomba hozatalkor, vagy saját célú felhasználáskor keletkezik.

Az érvényben lévő törvény (többször módosított 2011. évi LXXXV. törvény) megszűntette a korábban működő koordináló szervezeti rendszert, és állami kezelői feladatokat ellátó szervezetet – Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget (OHŰ) – hozott létre.

Forrás: termékdíjinfo