Az alkoholmentes italok piacán – az elmúlt évek mintegy 30 százalékos visszaesése után – 2014-ben lassú növekedés indult meg, amely 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben is folytatódott. A trendforduló okát Szövetségünk a fogyasztásnak a korábbi évekre való visszarendeződésében látja.

Az alkoholmentes italok (ízesített vizek, szénsavas üdítőitalok, gyümölcslevek, jeges teák, szörpök) összesített forgalma Magyarországon 2007. és 2013. között 27 százalékkal csökkent, a 2014-ben kezdődött növekedés után 2017-ben több, mint 12 %-al emelkedett.

A szénsavas üdítőitalok - beleértve az ízesített vizeket is - piaca, amely az utóbbi évtizedben 31 százalékkal csökkent, az előző évek növekedése után 2017-ben közel 16 százalékkal nőtt.

A gyümölcslevek fogyasztása (amelyekből a 2007-es csúcs évhez képest 35 százalékkal fogyott kevesebb 2013-ban) a 2014., 2015.  és 2016. évi növekedés után 2017. évben összességében szintén nőtt, de nem egyforma mértékben. A szegmensen belül a 100 %-os gyümölcslevek (juice-k) forgalma 3 %-al növekedett, a gyümölcsnektárok növekedése több, mint 16 százalék volt, a gyümölcsitalok piacának növekedése 4,1 százalék volt.

 

Számszerű adatok:

Alkoholmentes italok főbb csoportjai és az ásványvíz egy főre eső fogyasztása, liter/fő/év

2006 – 2017.

Termék

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

2011.

2012.

2013.

2014.

2015.

2016.

2017.

Szénsavas üdítő-italok, beleértve az ízesített vizeket

69,6

 68,1

  66,2

  59,1

  60,1

  58,9

  56,6

  50,3

58,3

64,0

66,7

77,4

Gyümölcslevek

  • Juice-ok (100%)
  • Nektárok
  • Gyümölcs- és üdítőitalok

32,5

  5,2

  2,1

25,2

30,8

  4,8

  1,9

24,1

29,3

  4,4

  1,6

23,3

25,5

  3,7

  1,3

20,5

23,5

  3,8

  1,3

18,4

23,7

  3,7

  0,9

19,1

20,5

  3,5

  0,7

16,3

20,3

  3,5

  0,8

16,0

21,5

3,9

0,8

   16,8

    24,0

4,2

0,9

18,9

25,2

4,0

1,2

20,0

26,6

4,2

1,4

21

Jeges teák

  8,3

  9,9

  9,8

   8,6

  8,1

  8,3

  7,8

  7,4

7,8

7,7

7,6

8,5

Ásványvíz

85

105

104

110

110

114

116

116

117

126

121

125

 

 

 

 

 

Diagramok:

(nagyításukhoz kattintson a képre!)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(* Forrás: a Szövetség tagjai által végzett adatszolgáltatás)

1. Mennyi folyadékot kell naponta fogyasztani?

Az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) szerint az emberi szervezet vízszükséglete egyénektől függ, a kor, a nem, a fizikai aktivitás mértéke és a környezeti hatások szerint. Az EFSA 2 – 2.5 liter napi vízfogyasztást javasol mind a nők, mind a férfiak számára. A napi vízleadás és vízfelvétel mérlegének mindkét oldalán átlagosan 2,4 liter szerepel: ennyi víz távozik a szervezetünkből a verejtékezés, a légzés, a kiválasztás és az emésztés folyamán, amit pótolnunk kell. Napi folyadékszükségletünk 20 – 30 %-át a táplálékokkal, 70 – 80 %-át folyadék formájában vesszük magunkhoz.

 

2. Milyen károkat okoz a dehidráltság?

A dehidratáltság csökkenti a szellemi és fizikai teljesítőképességet, károsítja a szervezet hőszabályozó képességét, szív- és érrendszeri funkcióit, a koncentrálóképesség csökkenéséhez,gyengeséghez, fáradtsághoz, fejfájáshoz, ingerlékenységhez, álmossághoz vezethet. Testünk vízhiányának legkorábban észlelhető tünetei: a száj kiszárad, a bőr hideg, nyirkos lesz, gyorsul a lélegzés, csökken a vizelet mennyisége, fokozott éhség érzet, stb.

 

3. Egészségtelenek-e a cukros üdítőitalok

Nem. Nincsenek egészségtelen élelmiszerek – mert, ha azok lennének, nem lehetne forgalmazni – csak egészségtelen életmód. Minden élelmiszer káros lehet az egészségre, ha mértéktelen mennyiségben fogyasztják. Az emberi szervezetnek minden fajta tápanyagra, így a cukrokra is szüksége van.  A cukrok számos fontos biokémiai folyamat kiinduló vegyületei. Csak nem szabad fogyasztásukat túlzásba vinni. Kiegyensúlyozott táplálkozással biztosítsuk szervezetünk egészségét!

 

4. Igaz-e, hogy a cukros üdítők növelik az infarktus kockázatát?

Nem igaz. Sem az elhízásnak, sem a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek nem a cukros üdítők rendszeres fogyasztása az elsődleges előidézője, hanem a mozgáshiány, a stresszes életmód, a helytelen összetételű táplálkozás. Az a lényeg, hogy mit értünk „rendszeres” fogyasztáson. Napi egy-két pohár megivása ugyan rendszeres, de nem káros. A szükséges napi folyadék mennyiségének biztosításánál fontos a folyadékbevitel változatossága. Sok ember semleges ízű vízzel szereti oltani szomjúságát, de sokan a gyümölcsleveket, teákat, üdítőitalokat kedvelik, ezeknek a termékeknek a kellemes íze miatt.

 

5. Egészségtelen-e az italok szénsav tartalma?

Nem. A szénsav gyenge sav, nem károsítja a szervezetet. Jobban oltja a szomjúságot, étvágygerjesztő hatása van, segíti az emésztést. Mindenki ízlése szerint választhatja a szénsavval dúsított, vagy a szénsavmentes változatot.

 

6. Van-e összefüggés a táplálkozás és a fogbetegségek kialakulása között

A múltban az étkezés és a táplálkozás fontos szerepet játszott a különböző fogbetegségek kialakulásában, azonban a fluorid széleskörű elterjedésével ez ma csak másodlagos jelentőségű. Ha betartjuk a helyes fogápolási és szájhigiéniai előírásokat, akkor az étkezésnek nagyon kicsi a fogakra gyakorolt hatása.

 

7. Igaz-e, hogy a gyümölcslevek savtartalma hasonló az ecetéhez?

A gyümölcsleveknek – a gyümölcs fajtájától függően – valóban nagy a savtartalma, de ez nem káros az egészségre. Sőt, a savanykás gyümölcslé jobban oltja a szomjúságot, frissítő hatású, étvágygerjesztő. A nagy savtartalom csak abban az esetben okoz fogkárosodást, ha a savas étel sokáig marad a szájban. Megfelelő fogápolással a gyümölcsleveknek sem a savtartalma, sem a cukortartalma nem károsítja a fogakat.

A magyarországi üdítőital-, gyümölcslé- és ásványvízgyártók elkötelezettek a környezetvédelem ügye iránt, és tiszteletben tartják az európai hulladék hierarchiát. Amint ismeretes, ennek csúcsán a megelőzés áll.

A palackozók számára a megelőzés elsősorban a primer anyagfelhasználás minimalizálását, vagyis ugyanazon funkció betöltésére egyre könnyebb, egyre anyagtakarékosabb csomagolások előállítását jelenti. Az elmúlt 10 év során, például a műanyag csomagolások fajlagos tömege mintegy 20%-kal csökkent. Ugyancsak a megelőzést szolgálja a másodnyersanyagok növekvő mértékű felhasználása. Ma már a PET palackok gyártásánál 30-40%-os arányban lehet reciklált anyagokat bedolgozni. A megelőzés további, jövőbeni iránya a műanyagok a széndioxid kibocsátás szempontjából semleges módon, mezőgazdasági alapanyagokból történő előállítása.

Az újratöltés szintén a megelőzést szolgálhatja. Ennek a módszernek azonban csak meghatározott logisztikai feltételek (kis szállítási távolságok, sűrű disztribúciós hálózat) esetén domborodnak ki előnyös tulajdonságai. Az újratöltés hatékony működtetésének jó segítője az önkéntesen alkalmazott betétdíj.

Valamennyi megelőzési intézkedés alkalmazása esetén is a fogyasztás szükségszerű velejárója a hulladéktermelés. Ezért a ténylegesen leghatékonyabb környezetvédelmi intézkedés a hulladékká vált csomagolások szelektív gyűjtése és visszavezetése az anyagi körfolyamatokba. Ezen a területen a kibocsátók által finanszírozott koordinál szervezeti modell jelentős sikereket ért el.

2003. óta - gyakorlatilag a nulláról - 2011-re az üvegcsomagolások begyűjtési és hasznosítási aránya megközelítette a 60%-ot (57,7%), míg a legnagyobb mennyiségben alkalmazott műanyag csomagolásoké meghaladta a 40%-ot (41%).

A szelektív gyűjtés a legköltséghatékonyabb begyűjtési módszer, amit az is bizonyít, hogy költségei nemzetközi átlagban mintegy negyedét teszik ki az egyutas csomagolások kereskedelmi betétdíjas begyűjtési költségeinek. Ugyanakkor, nemzetközi tapasztalatok alapján nincsen lényegi eltérés a két módszerrel potenciálisan begyűjthető hulladékmennyiség között. A csomagoló-, töltő cégek ezért - tekintettel annak társadalmi költségeire - nem javasolják az egyutas betétdíj alkalmazását.

Forrás: ÖKO-Pannon

A csomagolás nem öncél, hanem a korszerű elosztási rendszerek elengedhetetlen előfeltétele.
A csomagolás alapvető funkciója az áruvédelem, vagyis annak biztosítása, hogy a termék a lehető leghosszabb ideig minőségét megőrizze, illetve fogyasztásra alkalmas legyen. A fő funkció mellett a csomagolásnak számos egyéb funkciója is van, így például az elosztást elősegítő-, tájékoztató- és reklám-funkció.

 

Az utóbbi évtizedekben a csomagolással kapcsolatban egyre inkább előtérbe került a környezetre gyakorolt hatások minimalizálásának kérdése, amelynek egyik eszköze konkrét termék konkrét csomagolásának konkrét elosztási láncban történő életciklus-elemzése. Folyékony élelmiszerek csomagolására nyilvánvalóan folyadék át nem eresztő anyagokra van szükség, amelyek a termék jellegéből adódó eltérő mértékben vízgőz-, gáz- és aromazáró tulajdonságokkal is rendelkeznek. Ilyen szerkezeti anyagok: az üveg, a fémek és egyes műanyagok.


Üveg


Az üveg (már ha eltekintünk az ókorban is használatos agyagedényektől) a legrégebben használt folyadék-csomagoló anyag. Az ipari mértekben történő, tömeges öblösüveg-gyártás azonban csak mintegy 100 éves múltra tekinthet vissza. Az üveget fizikai és kémiai tulajdonságai - könnyű formázhatósága, valamint tökéletes vízgőz-, és gázzáró képessége - időtálló csomagolóanyaggá teszik.
Az üveg hátrányos tulajdonsága a korlátozott fényvédelem, törékenysége és fajlagosan nagy tömege.
Az üveg ezért elsősorban kisebb űrtartalmú, újratölthető csomagolásoknál előnyös.


Fém


Bár a legtöbb fém alkalmas folyadékcsomagolások előállítására, gazdasági megfontolások alapján tömeges méretekben csupán az alumínium és az acél doboz terjedt el. Mindkét anyag - mint a fémek általában - tökéletes vízgőz-, gáz-, aroma- és fényvédelmet biztosít, ugyanakkor a fémből készült csomagolások rendkívül jól állnak ellen a mechanikai hatásoknak. Az acélnál hátrányos a korrózióval szembeni gyenge ellenálló képesség, amit azonban felületvédelemmel (ónozás, lakkozás) ki lehet küszöbölni.
 

Az alumínium dobozok elterjedtségüket az alumínium könnyű formázhatóságának köszönhetik, amely lehetővé teszi hidegfolyatásos eljárással egy darabból álló, anyagtakarékos, ún. monoblokk dobozok előállítását.
 

A fémcsomagolást jellemzően egyszeri fogyasztásra szánt, kisebb egységű csomagolásoknál használják, mivel általában nem visszazárhatóak.


Műanyag
 

A műanyag csomagolások robbanásszerű elterjedésüket annak köszönhetik, hogy a biaxiális nyújtást lehetővé tévő palackfúvó technológia és a PET (polietilén-tereftalát) mint alapanyag megjelenése módot nyújt rendkívül könnyű, ugyanakkor nagy töltőtömegű, visszazárható csomagolások kialakítására.
A műanyag csomagolásnak egy liter űrtartalom felett és különösen szén-dioxid tartalmú italok esetén, jelenleg nincs reális alternatívája.


A műanyag csomagolás hátránya, hogy nem biztosít tökéletes gáz-, aroma- és fényvédelmet, ezek a tulajdonságok azonban különböző műszaki megoldásokkal (koextruzió, színezés) javíthatók.

Italos karton


Az italos karton, mint kombinált csomagolóanyag, a papír, a műanyag és a fém előnyös tulajdonságait ötvözi. A mechanikai szilárdságot a papír biztosítja, míg a folyadék- és vízgőz-zárást a műanyag réteg, a tökéletes gázzárást és fényvédelmet - amennyiben ilyen igény is van - a fém (alumínium) fólia.

 

Forrás: ÖKO-Pannon