A csomagolás nem öncél, hanem a korszerű elosztási rendszerek elengedhetetlen előfeltétele.
A csomagolás alapvető funkciója az áruvédelem, vagyis annak biztosítása, hogy a termék a lehető leghosszabb ideig minőségét megőrizze, illetve fogyasztásra alkalmas legyen. A fő funkció mellett a csomagolásnak számos egyéb funkciója is van, így például az elosztást elősegítő-, tájékoztató- és reklám-funkció.

 

Az utóbbi évtizedekben a csomagolással kapcsolatban egyre inkább előtérbe került a környezetre gyakorolt hatások minimalizálásának kérdése, amelynek egyik eszköze konkrét termék konkrét csomagolásának konkrét elosztási láncban történő életciklus-elemzése. Folyékony élelmiszerek csomagolására nyilvánvalóan folyadék át nem eresztő anyagokra van szükség, amelyek a termék jellegéből adódó eltérő mértékben vízgőz-, gáz- és aromazáró tulajdonságokkal is rendelkeznek. Ilyen szerkezeti anyagok: az üveg, a fémek és egyes műanyagok.


Üveg


Az üveg (már ha eltekintünk az ókorban is használatos agyagedényektől) a legrégebben használt folyadék-csomagoló anyag. Az ipari mértekben történő, tömeges öblösüveg-gyártás azonban csak mintegy 100 éves múltra tekinthet vissza. Az üveget fizikai és kémiai tulajdonságai - könnyű formázhatósága, valamint tökéletes vízgőz-, és gázzáró képessége - időtálló csomagolóanyaggá teszik.
Az üveg hátrányos tulajdonsága a korlátozott fényvédelem, törékenysége és fajlagosan nagy tömege.
Az üveg ezért elsősorban kisebb űrtartalmú, újratölthető csomagolásoknál előnyös.


Fém


Bár a legtöbb fém alkalmas folyadékcsomagolások előállítására, gazdasági megfontolások alapján tömeges méretekben csupán az alumínium és az acél doboz terjedt el. Mindkét anyag - mint a fémek általában - tökéletes vízgőz-, gáz-, aroma- és fényvédelmet biztosít, ugyanakkor a fémből készült csomagolások rendkívül jól állnak ellen a mechanikai hatásoknak. Az acélnál hátrányos a korrózióval szembeni gyenge ellenálló képesség, amit azonban felületvédelemmel (ónozás, lakkozás) ki lehet küszöbölni.
 

Az alumínium dobozok elterjedtségüket az alumínium könnyű formázhatóságának köszönhetik, amely lehetővé teszi hidegfolyatásos eljárással egy darabból álló, anyagtakarékos, ún. monoblokk dobozok előállítását.
 

A fémcsomagolást jellemzően egyszeri fogyasztásra szánt, kisebb egységű csomagolásoknál használják, mivel általában nem visszazárhatóak.


Műanyag
 

A műanyag csomagolások robbanásszerű elterjedésüket annak köszönhetik, hogy a biaxiális nyújtást lehetővé tévő palackfúvó technológia és a PET (polietilén-tereftalát) mint alapanyag megjelenése módot nyújt rendkívül könnyű, ugyanakkor nagy töltőtömegű, visszazárható csomagolások kialakítására.
A műanyag csomagolásnak egy liter űrtartalom felett és különösen szén-dioxid tartalmú italok esetén, jelenleg nincs reális alternatívája.


A műanyag csomagolás hátránya, hogy nem biztosít tökéletes gáz-, aroma- és fényvédelmet, ezek a tulajdonságok azonban különböző műszaki megoldásokkal (koextruzió, színezés) javíthatók.

Italos karton


Az italos karton, mint kombinált csomagolóanyag, a papír, a műanyag és a fém előnyös tulajdonságait ötvözi. A mechanikai szilárdságot a papír biztosítja, míg a folyadék- és vízgőz-zárást a műanyag réteg, a tökéletes gázzárást és fényvédelmet - amennyiben ilyen igény is van - a fém (alumínium) fólia.

 

Forrás: ÖKO-Pannon