Édesítőszerek az üdítőitalokban

Milyen édesítőszerek vannak az üdítőitalokban? Kell-e félni ezektől?

A mesterséges édesítőszereket szigorúan ellenőrzik, az engedélyezett anyagok teljesen biztonságosak.

A diétás italokban – a különböző szénsavas és szénsavmentes üdítőkben – energiamentes édesítőszerek segítségével állítják elő a szinte mindenki által vágyott édes ízt. Az ilyen típusú édesítők alkalmazása évtizedek óta parázs vitákat szül: az ellenzők szerint a kalóriaszegény üdítők ízesítésére is használt, elterjedt édesítők, az aszpartám, a szacharin, az aceszulfám-K és a szukralóz egészségügyi veszélyeket jelentenek. A kutatások szerint ez az aggodalom jobbára alaptalan, ugyanakkor igen erős érv mellettük, hogy segíthetik korunk egyik legnagyobb egészségügyi kockázata, az elhízás mérséklését, és óvják a fogak egészségét is.

Az élelmiszer-biztonsági szervezetek, így kontinensünkön az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA), nagyon szigorú ellenőrzésnek vetik alá ezeket az ízesítőanyagokat, a szabályozást pedig az új kutatási eredményeknek megfelelően rendszeresen felülvizsgálják. Ez a biztosítéka annak, hogy az engedélyezett anyagokkal édesített ételek és italok ártalmatlannak minősülnek, ha nem lépjük túl a hatóságok által meghatározott napi beviteli határértéket. Az elfogadott napi mennyiséghez (Acceptable Daily Intake, ADI) képest a ténylegesen felhasznált mennyiség olyan alacsony, hogy gyakorlatilag képtelenség a túlzott édesítő-bevitel még rendszeres fogyasztás esetén is.

Aszpartám

Az aszpartám (E 951) világszerte az egyik leggyakrabban használt édesítőszer, amely 6000 különféle termékben, pl. de italfélékben megtalálható, de emellett számtalan egyéb fogyókúrás termék ízesítésére használják az 1960-as évek óta. Időről időre felbukkanó vádak szerint ez a cukornál 180-200-szor édesebb anyag rákot és genetikai károsodásokat okozhat. Ezzel szemben a tudomány jelenlegi iránymutatása szerint az aszpartám teljes biztonsággal fogyasztható – ezen az állásponton van több mint száz ország élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szabályozó hatósága, köztük az európai testületek is.

Az EFSA 2013-as nyilatkozata szerint nem hordoz egészségügyi veszélyeket, ha az ajánlatos mennyiséget – testsúly-kilogrammonként 40 milligramm – nem haladja meg. „Egy doboz diétás szénsavas üdítőital rendszerint mintegy 180 milligramm aszpartámot tartalmaz, ami azt jelenti, hogy egy 75 kilogramm súlyú felnőttnek napi több mint 16 doboz diétás üdítőt kellene elfogyasztania ahhoz, hogy túllépje az uniós küszöbértéket” – állt a közleményben.

Szacharin

A kristálycukornál mintegy 300-szor nagyobb édesítő képességgel rendelkező szacharin (E 954) a legrégebben ismert energiamentes édesítőszer: 1879 óta használják az élelmiszeriparban. Hosszú története során sokszor merült fel ellene, hogy fogyasztása rákkeltő hatása lehet: az 1970-es években, patkánykísérletek során bizonyították is, hogy fogyasztása összefüggésben áll a hólyagrákkal. Ez a hatás azonban csak olyan nagy adag mellett mutatható ki, amennyit a valódi életben elképzelhetetlen, hogy elfogyasszunk, ráadásul az elmúlt 30 évben nem igazolták, hogy az említett állatkísérlet eredménye emberek esetében is megáll.

A szacharin ezért ma már nem szerepel az illetékes európai és egyesült államokbeli hatóságok tiltólistáján: a tudomány álláspontja szerint nem jelent veszélyt a szervezetre. Megengedett napi mennyisége 5 milligramm testsúly-kilogrammonként.

Szukralóz

A szukralóz (E 955) használata viszonylag új keletű: 1976-ban fedezték fel, és először 1991-ben engedélyezték Kanadában, az EU pedig 2000-ben adott neki zöld utat. Nagyon intenzív, a kristálycukorhoz képest 600-szoros édesítőerejű, igen stabil, jól oldódó adalékanyag. Nagy visszhangot váltott ki, amikor az egyik legnagyobb üdítőital gyártó világcég bejelentette, hogy diétás készítményében szukralózzal váltja ki az aszpartámot. A vizsgálatok szerint alkalmazása teljesen biztonságos: megengedett napi bevitele testsúly-kilogrammonként 15 mg.

Aceszulfám K

Az aceszulfám K (E950) az aszpartámhoz hasonló édesítőerővel bír, és – elsősorban aszpartámmal vagy más édesítőszerekkel kombinálva – élelmiszeripari termékek ezreiben, köztük üdítőitalokban is felhasználják. Az előírások szerinti megengedett napi mennyisége 9 milligramm testsúly-kilogrammonként: több száz vizsgálat tanúsága szerint használata nem jár egészségügyi kockázatokkal.

Sztívia

Természetes eredetű édesítőszer a sztívia, illetve a szteviol glikozidok (E 960). A sztívia egy növényi eredetű természetes édesítőszer, amely kétszázszor édesebb a kristálycukornál, de energiamentes. A sztívia növény Paraguayból származik. Dél-Amerikában már évszázadok óta használják édesítésre, az Európai Unió 2011. decemberében engedélyezte élelmiszeripari felhasználását.

A sztíviának az édesítésen kívül számos gyógyító hatása is van. Fogyasztása esetén nem jelentkezik fogszuvasodás. Normalizálja az anyagcserét, csökkenti a vér koleszterin szintjét. Serkenti az inzulintermelést, a vizelet kiválasztási rendszer működését, stabilizálja a vérnyomást. A vércukorszintre nincs hatása, sőt, még kissé növeli a glükóz toleranciát, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. Hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza, szájfertőzés esetén. A guarani indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták sebek gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Bőrregeneráló hatása miatt alkalmazzák bőrbetegségek kezelésére is.

Forrás: www.hazipatika.com